Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház
Témapark - Interaktív kaland
Barlangszínház

Kultúra és kirándulás egy helyen

Elringatva a padláson

A titkok a szavak mögött rejlenek.


Amikor Presser Gábor azt mondta a soproni színészeknek a próbán, hogy ne akarják A padlás dalait mindenáron nagyot énekelve előadni, hanem a szívükkel, a zenével eggyé válva meséljék a történetet, talán egész lelkének, zeneszerzői munkásságának a legbelsőbb üzenetét adta át nekik. A legenda a Dalok régről és nemrégről estjével járt a fertőrákosi barlangszínházban és emlékezetes, kirobbanó erejű sikert ért el. Elringatta a közönséget, elrepítette az ő világába az embereket oda, ahol valaki tényleg meg tudja mondani, milyen az élet, Kék asszonnyal, rozsdás szögekkel, tízezer lépés után is fényév távolságban. A játszóhely idei évadának egyik legnagyobb és leghosszabb ünneplésében volt része, felállva tapsolták a nézők nagyon sokáig.

Presser Gábor maga a zene és dal egyszerre. Munkássága, életműve a magyar rocktörténelem legnagyobbjai közé emelte. Ott tartja a csúcson a mai napig, mert muzsikája, művészete, előadóként, szerzőként megelőzve időt, teret, kort, beépült az emberek életébe, lelkébe. Szerzői estjével pedig hosszú évek óta ő vall egy kicsit arról, hogyan zajlott le mindez benne. Most elhozta azokat a dalokat, amelyek fontos mérföldkövek maradnak a számára mindig. Megidézte az Omega, az LGT szellemiségét, utazhattak vele a nézők a magyar zenés színházi világ nagy darabjának, a Képzelt riportnak a dalaival. S eljátszott néhány olyan számot, amely mindig az emlékezés az eltávozott barátokra is egyben. Ennek a műsorának szinte állandó vendége Szabó Tamás szájharmonikás. Egy húron pendülve régi barátjával, hihetetlen szólókat, improvizációkat vágott le. A Palermo Boogie Gang egykori legendás tagja a nyolcvanas-kilencvenes években a fekete blues jelentős képviselőjeként írta be magát a műfaj hazai történetébe. Energiái, magas szintű hangszeres tudása, blueslelke jól illeszkedik Presser Gábor mély érzelmi töltetű dalaihoz. Hiszen a műfaj is erről szól. Nagy mélységekről és magasságokról, életünk ilyen-olyan dolgairól, amikor a szájharmonika hangja közvetít örömet, fájdalmat, szabadságot, erőt, tartást, menedéket.

A műsor meglepetésvendége Oláh Ibolya volt, akinek életét kisebb-nagyobb megszakításokkal az első Megasztár óta figyelheti, követheti Presser Gábor. Írt neki versekből egy zenei anyagot, ebből adott elő az énekesnő valóban az ő életét, sorsát bemutató, kiszámíthatatlan, zabolázatlan egyéniségéhez igazán illő számokat. Hitelesen, a rá jellemző zsigerből jövő vallomásos, karcos stílusban tolmácsolta azokat.

A Soproni Petőfi Színház történetét is tovább írta ez az est, örök emléket adva A padlás című darab szereplőinek, a leghűségesebb város egész társulatának, és természetesen a közönségnek. Presser Gábor meghívta a szereplőket egy közös éneklésre. Papp Attila, Molnár Anikó, Savanyu Gergely, Marosszéki Tamás, Szőcs Erika és Kiss Noró az Örökre szépek, a Fényév távolság és a Szilvásgombóc című dalokkal lépett fel együtt a mű zeneszerzőjével, beírva magukat így is a darab, a barlangszínház históriáskönyvébe. A közös produkció vastapsot kapott a nézőktől, akik a következő évadban még láthatják A padlást Sopronban Pataki András rendezésében.

Presser Gábor szerzői estje bő két teljes óráig tartott. Az idő repült, sorjáztak a dalok, az emlékek a közönségben. A zongoránál ott ült egy igazi zenei guru, egy nagy varázsló. Mélyről jövő, nyugalmat és bölcsességet sugárzó dörmögős hangjával mesélte az életünk, az ő életét a dalokkal. Közös sors és út ez így. Neki mindig elhisszük a történeteit. Hangokban, dalokban, régről és nemrégről. Mert így tudjuk elringatni magunkat a fényév távolságot rejtő padlásainkon.

(V.R.)