Mindörökké Sybill

Ha lehetne a hangot, a színházat, a kiváló művészeket egy vigyázó kézbe tenni, ami megsimogatja az arcot, lelket, s az élet szépségéről szól, akkor a Rátonyi Róbert Színház Sybill című nagyoperettje ilyen kéz volt a Fertőrákosi Barlangszínházban pénteken este. Vastapsot érdemelt az előadásuk.

Az operettet már többször eltemették, s mindig megújuló, feltámadó Főnix madárként előjön, s ott hat, ahol az embernek a legnagyobb szüksége van rá. A kínai kultúrában egyébként a Főnix az égi kegyelem jelképe volt.

Énekelték a színpadon: Illúzió a szerelem, a Rátonyi Róbert Színház mostani előadása magas szinten kivitelezve nem illúziót, hanem inkább égi kegyelmet, áldást adott.

Az operett él, elpusztíthatatlan, akár a rock, s ha avatott, a műfajt ismerő, alázatos, tehetséges emberek, művészek kezébe kerül, képes a varázslatra. Mert ott, ahol Domoszlai Sándor, Vörös Edit, Kiss Zoltán, Frankó Tünde, a rendező Teremi Trixi, és persze Szirtes Gábor komédiázik, énekel, játszik, ott mindent el lehet hinni a színpadon.

Azt is elhittem nekik, képesek az időt megállítani, a szíveket megtisztítani. Az élet lármája, a káosza elmúlt két és fél órára, és szelíd felhők között a művészet járta násztáncát. A fénylő zeniten. Zenében, zenekarral, koreográfiában - Hábel Ferenc munkája - és óceán cseppjeként.

Olyan estet adtak a nézőknek a szereplők magas szintű, nem akármilyen énekesi, színészi teljesítményekkel, hogy arra Jacobi Viktor is elismerően csettintene, s valószínűleg szellemisége ott lebegett a barlangszínház felett. Égi zene volt ez, égi teljesítményekkel, amikor az operett tisztítja meg a sorsunk. Az 1940-es években Karády Katalin nagy szerepe volt a Sybill, majd negyven évvel később Pitti Katalin írta tovább a legendát, most Vörös Edit csatlakozott az ikonokhoz. Akárcsak az egész stáb.

A Sybill Fertőrákoson bebizonyította, hogy az operett, ha ilyen magas színvonalon jön az emberrel szembe, akkor nincs olyan szív, amire nem képes hatni. A maga szabadságának a szárnyával.

És azt gondolom, ebben Rátonyi Róbert is egyetértene a hosszú percekig tapsoló nézőkkel.

(V.R.)

Fotó: Rombai Péter