Kilátó a Szárhalmi-erdőre

Bevezető

Előttünk a Szárhalmi-erdő védett területe látható. Legmagasabb pontjai a 261 méter magas Pinty-tető és a 208 méteres Kecske-hegy. Az erdő 1977 óta védett terület. Társulás- és fajgazdagsága kiemelkedő értéket képvisel. A virágos növényfajok száma itt 1300 közelében van, ez a második legjelentősebb terület e szempontból hazánkban.

Az erdő eltakarja ugyan, de érdemes kitérőt tenni a Tómalomra, amely a soproniak kedvelt fürdőhelye. A Tómalom története az 1500-as évekre nyúlik vissza, bár a tavak valószínűleg már a rómaiak korában is léteztek. Malmokat vélhetően a 16. század közepétől építettek a területen, de a második világháborúban lebombázták őket.

Ha tekintetünket egy kicsit jobbra fordítjuk, akkor a völgyben elénk tárul Sopronkőhida és az ott található fegyház hatalmas, „H”-alakot formáló épülete. Az intézet építéséről 1884-ben rendelkeztek. Az építkezés céljára egy volt cukorgyártelepet vásároltak meg. Az építéshez a kőfejtőből is szállítottak köveket. A kényszermunkára ítélt rabokat pedig a második világháború alatt ebben a bányában is dolgoztatták.

A távolban a dombok felett szélturbinákat látunk, melyek már Ausztria területén találhatóak. Nem véletlenül van ilyen sok szélerőmű ezen a területen, ugyanis Magyarországra – a Kárpát-medence uralkodó széljárásának megfelelően – itt érkezik meg az északnyugati szél, amely a völgyben húzódó szélcsatornán keresztül a Fertő tó felületén és a Kisalföld síkságán árasztja el friss levegővel a vidéket.

☞ Nézze meg, hogy látja egy madár a magasból ezt szép tájat! Keresse a menüpontok között a drónnal készült videónkat!

☞ Keresse a menüpontok között játékunkat! Jó szórakozást kívánunk!

Szárhalmi-erdő


„Az alpesi flóra számos faja (pl. orchideák, harangvirágok, korongpár) nekünk ismerős, az azonban, hogy közvetlen közelükben kökörcsineket, pusztai és kunkorodó árvalányhajat láthatunk, igazán nagy élmén
y” – nyilatkozta egy grazi botanikus, aki Csapody István erdőmérnökkel járta be a tájat.

A Szárhalmi-kilátóból elénk táruló táj valóban kivételesen gazdag fajokban és társulásokban.

A Szárhalmi-erdő a Fertő–Hanság Nemzeti Park része, a Lajta-hegység nyúlványa, a Fertő menti dombsor tagja.

Anyaga lajtamészkő, amely a miocén kor tengeri üledékéből alakult ki.

Fertő-Hansági Nemzeti Park Igazagtóság, forrás: ferto-hansag.hu


Szárhalmi erdő, forrás: Shutterstock


Kecske-hegyi kilátó, forrás: sopronitema

Legmagasabb pontja Pinty-tető, amely 261 m tengerszint feletti magasságú, míg a nem messze lévő Kecske-hegyen a fából készült kilátó 208 méteren áll. Az erdő 412 hektárnyi területen fekszik. A táj különlegessége, hogy egyetlen forrása sincs, így csak a csapadékból jut vízhez – ennek mennyisége évi átlag 660 mm. Alapvetően kontinentális éghajlata részben szubmediterrán jelleget mutat. Élővilága mintegy hídszerepet tölt be a Keleti-Alpok és a Kis-Kárpátok mészhegyei közt. Kiemelkedően fajgazdag terület, közel 1300 féle virágfajjal – ezzel az országban a második helyet érdemelte ki.

Kirándulások során ne hagyják ki a vadregényes Szárhalmi erdőt!

Az orchideák hazánkban fellelhető majdnem 50 fajából 23 található meg a Szárhalmi-erdőben, bár sajnos egyre kevesebb példányban – ezért védett státuszt élveznek. Ilyen a Boldogasszony papucsa és a légybangó, de rokonaik, a kétlevelű sarkvirág, a békakonty, a sömörös és bíborkosbor, vitézkosbor és a madárfészekkosbor is előfordulnak. 2008 óta minden évben megrendezik az Orchidea-túrát, amin nemcsak a magyar, hanem az osztrák természetjárók is rendszeresen részt vesznek.


Légybangó, forrás: Wikipedia


Boldogasszony papucsa, forrás: Wikipedia


Kétlevelú sarkvirág forrás: Wikipedia


Vitézkosbor forrás: Wikipedia

A sok virág a lepkék különböző fajait vonzza maga köré: gyakori itt a sakktáblalepke, az éjjeli nagy pávaszem. A hüllők, varangyok és vízisiklók a hűvös erdőbelsőben élnek, de időnként nagy gondot okoznak a környékbeli közlekedésben, amikor a gépkocsiúton vonulnak át a dombot lezáró vizekhez.


Éjjeli pávaszem, forrás: Wikipedia


Sakktáblalepke, forrás: Wikipedia

Az erdő természetes növényei a cseres-kocsánytalantölgyes, a gyertyános-kocsánytalantölgyes, a molyhos-tölgyes, a sziklafüves és lejtőfüves sztyepp, a száraz kaszálórét és az ültetett bükkös, elszórtan vadkörte, madárcseresznye és többféle berkenye is nő.

A lankás dombokon szép szőlőültetvények termelik a helyi borokat. A Szárhalmi-erdő a Tómalom fürdő felőli oldalán rendkívül népszerű a gyöngyvirágról elnevezett tanösvény, amelynek kanyargós útját jó időben soproni és környékbeli családok követik.


Madárcseresznye, forrás: Wikipedia


Zsivány barlang, forrás: ikvahir.eu

A Szárhalom rejti a legtöbb Sopron környéki barlangot is. Állítólag a legnagyobb, a Zsivány-barlang felett egy várrom is volt. A várromról csak egyetlen írott mű emlékezik meg, az is regényes korrajz csupán: Dr. Takáts Kálmán „Oroszlán Pali, az utolsó bakonyi haramia” című könyve. Az ide vonatkozó rész szó szerint így hangzik: „A dákai rablótámadás után Pali a haramiákkal Sopron megyébe vonult, Kapuvár, Eszterháza, Fertőszentmiklós környékén garázdálkodik, de legkedvesebb búvóhelye a Cárhalom-erdő sűrű, járhatatlan berkeiben rejtőző, még a csehek idejéből fennmaradó rablóvár, Macskavár romja – s ettől déli irányban húzódó alagút. Hát hol is fekszik ez a várrom? A hegygerincen a Nagytómalomtól kiindulva, az erdei sárga jelzésű út mentén haladva, az Edelbrunn útig eső szakasz közepe táján, balkéz felől, járhatatlan sűrű bozótok közé van a rom elrejtve. Mert nem a Kőhida feletti Zsíros-hegyen, ahova a tudósok elhelyezik, s ahol a várnak, kőnek, romnak semmi nyoma sincs, s nem is volt, hanem itt volt a cseh rablóvár, pincéi most is megvannak, s eltemetett falait a valamikor majd csak eljövendő ásatások fogják ismét napvilágra hozni. A középkori cseh rablók utódai, Oroszlán Pali és betyárjai sok-sok éjszakát töltöttek itt, erdei lombokból kényelmes rablófészket építve az élettelen falak közé. Pali szerint ezen a helyen is, úgy, mint Kisingyen barlangjaiban, még nagyon sok olyan kincs van elásva, amelyet betyárjainak nem volt többé alkalma felkeresni, kiásni.” Végül pedig így szól a könyv: „A betyárok azokat a kincseket nem a kövek alá és nem a romok közé rejtették, becsszavamra nem, hisz én csak tudom, Oroszlán Pali csak velem közölte, hova ásták el, hol a lelőhely?”

Sopronkőhida - fegyház


Az 1878. évi V. törvény – a Csemegi-kódex – kimondta, hogy a fegyházbüntetést fegyintézetben kell végrehajtani, erre azonban az országban működő fegyintézetek befogadó-képessége kevésnek bizonyult, ezért szükségessé vált egy új intézet létrehozása, méghozzá a Dunántúlon. Két lehetőség kínálkozott: az egyik helyszín a soproni Kurucdomb, a másik a sopronkőhidai – akkor már használaton kívül álló – cukorgyári telep volt. Az illetékesek ez utóbbit választották.


Sopronkőhidai Fegyház, forrás: MTI

A fegyház terveit az a Wagner Gyula budapesti műépítész készítette, aki előzőleg már a szegedi Csillag börtönt és később a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogházat is megtervezte, míg a kivitelezést Schneider Márton soproni építész végezte. Az építkezés 1884. július 13-án kezdődött és 1886. augusztus 31-én fejeződött be. Az újonnan létrehozott épületegyüttest bástyafallal kerítették körül, amelynek hossza 600 métert tett ki, magassága 4,3 és 7,5 méter között változott. A fal fölé nyolcsoros szögesdrótot feszítettek.


Sopronkőhidai Fegyház, forrás: MTI

Az intézet berendezését és betelepítését követően 1886. november 1-jén történt meg a hivatalos átadás. Az új fegyházba az ország minden részéből naponta szállították a rabokat. A feljegyzések szerint egy fegyőrnek mindig a vasútállomáson kellett várnia az újabb fegyencszállítmányt.A Soproni Királyi Országos Fegyintézet kizárólag férfi elítéltek büntetésének letöltésére és a legsúlyosabb szabadságvesztés, a fegyházbüntetés végrehajtására szolgált. A fegyházbüntetés vagy életfogytig, vagy határozott ideig, maximum 15 évig, minimum 2 évig tartott.


Sopronkőhidai Fegyház, forrás: MTI

1989-ben saját börtöntemplomot építettek fel, hogy az elítéltek gyakorolhassák a vallásukat. Ma az intézetben a 2009-ben épített börtönkápolna működik.Horthy kormányzó 1944. október 15-i proklamációja után Szálasiék vették át a hatalmat, s a szigorított dologházasokat nyugatra szállították, hogy helyet készítsenek a Budapestről érkező politikai foglyoknak és elfogott partizánoknak, akiket legtöbbször az éjszakai órákban nyilas kísérettel szállítottak ide.Ettől kezdve a fegyintézetnek háromféle foglya volt: a fegyencek, az ún. védőőrizetesek és az egyéb politikai foglyok. A három csoportot szigorúan elkülönítették egymástól. A védőőrizetesek elviselhetőbb körülmények között a kórházi épületben voltak elszállásolva, a politikaiak másik csoportját a zárkaépület déli részén tartották fogva. A börtön többi része a fegyenceknek volt fenntartva. A rabok társadalmi összetétele rendkívül vegyes volt, a köztörvényesek mellett itt tartották fogva Horthy több volt miniszterét, tanácsosát, államtitkárát, tábornokát, a főispánok nagy részét. Nemzetiségük szerint a rabok között ekkoriban a magyarokon kívül horvátok, szlovákok, olaszok, lengyelek is voltak, s a férfiakon kívül nőket és gyermekeket is tartottak fogva.

1944-ben a Dominich Vilmos hadbíró őrnagy nevével fémjelzett hadbíróság költözött a fegyházba. A nyilas vésztörvényszék a börtönnel szemben lévő iskola épületében ülésezett. Az itt született ítéletetek között nagyon sok volt a halálos, melyeknek egy részét helyben végre is hajtották, másik részüket 10–15 évi vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. Az első halálos ítéletet 1944. december 21-én hajtották végre Deutsch József cinkográfuson (nyomdaiklisé-készítő). 1944. december 23-án délután ítélték halálra Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori országgyűlési képviselőt, Pesti Barnabás vegyészmérnököt, a 21 éves Kreutz Róbertet, a csepeli „akciógárda” tagját és Pataki István vasmunkást. A halálos ítéleteket 24-e reggelén hajtották végre.


Bajcsy-Zsilinszky Endre, forrás: MTI


Bajcsy-Zsilinszky Endre gyászmenete, forrás: MTI

A védőőrizetesek és egyéb politikai foglyok március 28-i kitelepítését követően a fegyenceket is elengedték.

Az intézetet 1945 tavaszán Sopronba költöztették, mert áprilistól 1948. január végéig a szovjet hadbíróság a fegyintézetet saját hatáskörébe vonta, és hadifogolytábornak használta. Az intézet területét jelentősen kiterjesztették. Feltételezések szerint 1945 pünkösdjén 22 ezer, más források szerint 33 ezer ember volt itt bezárva. Nagy részüket ártatlanul tartották fogva és hurcolták el kényszermunkásként a Szovjetunióba. A bírósági eljárás nélkül, ártatlanul kivégzettek számáról nem maradt fenn adat.

Az intézet 1947-ben a Soproni Országos Büntetőintézet elnevezést kapta, és az 1948. januári szovjet kiürítést követően márciusban Kőhidára visszatelepült. A visszakapott épület rendkívül rossz állapota miatt – a felmérés szerint – hat évig tartó felújításra lett volna szükség, de a legfontosabb javítások után már ősszel megnyitották a börtönt. Ekkor építettek – az országban elsőként – őrtornyokat a bástyafal tetejére.

Az elítéltek létszáma 1951-re 2000 fölé emelkedett. Ebben az évben készült el az új parancsnoki épület, és az intézet elnevezése Sopronkőhidai Országos Börtön lett. Az év őszén az intézetet politikai okok miatt ismét kiürítették, és újbóli megnyitására csak 1955 nyarán került sor, amikor is a 10 hektárt meghaladó területen fekvő Fegyház és Börtön falai között a Hangya Ipari Részvénytársaság először kefegyártó üzemet, majd szövőgyárat alakított ki a rabok foglalkoztatására.

A Sopronkőhidai Szövőgyár 1958-ban 360 szövőgépével az ország legnagyobb szövödéjének számított.

Az 56-os forradalom idején, október 28-án a foglyok egy része zendülést szervezett, a tehergépkocsik bejárati kapuját kidöntve kitörést kísérelt meg, de ezt az őrség megakadályozta, s visszaszorították őket a cellákba. A lázadást nem sikerült leverni, a bezárt rabok az épület felgyújtásával fenyegetőztek, a parancsnokot pedig túszul ejtették. Életét 16 életfogytiglanra ítélt rab védelmezte, és próbálta a hangadókat leszerelni. A helyzet a soproni egyetemista küldöttség közbenjárásával oldódott meg, akik tárgyaltak a rabokkal, és kiszabadították a parancsnokot.

A börtön fennállása óta rengeteg szökés történt: az 1950-es éveket megelőző időszakban szinte alig volt olyan év, amikor ne fordult volna elő szökés külső munkáltatásról vagy intézeten belülről. 1958 elején egy sikeresen végrehajtott szökés, 1977-ben és 1992-ben meghiúsított szökési kísérlet történt. A rendszerváltás idején, 1989 végén és 1990 elején a felfokozott amnesztiaváró hangulat miatt több csoportos étkezés- és munkamegtagadás történt, a legnagyobb több mint 200 fogvatartottat érintett. 1989 végén szintén tömeges étkezésmegtagadás volt, de azt egy napon belül sikerült megoldani. Kiemelkedően súlyos eseménynek számított az 1993. januári túszejtés, amikor két elítéltnek sikerült egy őrt magukkal hurcolva kijutniuk, de a követelésként kapott autóba a börtönőrök szándékosan kevés benzint tettek, így a kommandósok hamarosan elfogták a két mezítláb menekülő rabot. 2004 decemberében egy fogvatartott a délutáni sétát követően kijutott az intézetből, de 7 órán belül sikerült elfogni.

Az intézetben elhunyt fogvatartottakat a rabtemetőben temették el, a sírokat csak egy kőkockával jelölték. Erre, ha fegyenc volt az elhunyt, akkor egy „F” betűt és a törzsszámot, ha szigorított dologházas volt, akkor egy „D” betűt és a törzsszámot vésték rá. 1962-óta nem történt temetés a fegyház területén.


Sopronkőhida, egykori rabtemető, forrás: Fortepan

Eredetileg ide temették az 56-os mártírokat is, de az ő hamvaikat az 1989–90. évi exhumálásokat követően végső sírhelyükre helyezték el. Az 1956-os rabtemető helyén ma emlékhely van. Az exhumálásukig itt nyugvó forradalmárok a következők voltak: Czifrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1914 – kivégezték Győrben 1958. január 15-én), Földes Gábor színész–rendező (Budapest, 1923 – 1957. december 31.), Gulyás Lajos református lelkész (Kisújfalu, 1918 – 1957. december 31.), Kiss Antal fűtő (Diószeg, 1933 – 1957. december 31.), Tihanyi Árpád tanár (Győr, 1916 – 1957. december 31.), Török István (Sárvár, 1930 – 1958. december 2.), Weintrager László (Mosonmagyaróvár 1928 – 1958. január 16.), Zsigmond Imre (Doborgazsziget, 1924 – 1957. december 31.). Az éjidőben, teljes titokban jeltelen sírokba elföldelt áldozatok közül a kilencedik Szigethy Attila országgyűlési képviselő, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke volt, aki a győri rabkórházban – mindmáig tisztázatlan körülmények között – öngyilkos lett.


A sopronkőhidai fegyház híres lakói

A sopronkőhidai fegyház történelme érdekes része a térség kulturális hagyományának. Két királyi származású látogatója volt: 1892-ben Ferenc Ferdinánd, a tragikus sorsú trónörökös, 2011-ben Lotharingiai Mihály Habsburg főherceg látogatta meg az intézményt. Híres-hírhedt lakója volt a fegyháznak Jan Kovač, a szlovákok Rózsa Sándorja, vagy a lakkcipőben és fehér kesztyűben betörő „mackós” Füge, aki a páncélszekrényekből lopott pénzt magyar grófként verte el Monte Carlóban.

Fájdalmas és megrendítő a börtön történetének azon időszaka, amikor politikai foglyokat őriztek itt: Jávor Pál, a híres filmszínész náciellenessége miatt került ide, ahogy az ellenállási mozgalom elfogott tagjait – Almásy Pált, Rajk Lászlót, Révay Kálmánt, Pataki Istvánt és Bajcsy-Zsilinszky Endrét – is itt tartották fogva, utóbbi kettőt ki is végezték.


Jávor Pál, forrás: Fortepan


Rajk László, forrás: MTI


Kállay Miklós, forrás: Wikipedia

A fegyintézet több exminiszter börtöne volt: itt szenvedett rabságot Kállay Miklós, gróf Esterházy Móric és Lakatos Géza. De arra is volt példa, hogy egy itteni őrizetesből később miniszter lett: ez a kommunista Rajk Lászlóval esett meg. Mindszenty József – aki 1944-ben még veszprémi püspök volt – kispapjaival együtt zárattatott be ide, s ő tartotta az itt elítélt Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzését követő karácsonyesti szentmisét a börtönben. Ott tartózkodásának emlékét ma is emlékszoba őrzi, csakúgy, mint a jeltelen tömegsírba temetett ferences szerzetesét, páter Kiss Szalézét, akit három fiatal tanítványával együtt végeztek itt ki 1946-ban. A gyónási titok vértanújaként tisztelt Kiss Szaléz boldoggá avatása folyamatban van.

Az 1956-os események után kilenc mártír lelte itt végső nyughelyét. Hét – mosonmagyaróvári koncepciós per után – kivégzett forradalmár és Szigethy Attila, aki a dunántúli forradalmi tanács elnöke volt. Neki Kádár János személyesen ajánlott fel miniszteri széket, de ezt Szigethy visszautasította, majd öngyilkosságot követett el. Ide temették még a 24 éves vagongyári fiút, 56-os nemzetőrt, akit a büntetlenség ígéretével csaltak haza Amerikából, hogy aztán itt kivégezzék. Közös, jeltelen sírjukat 1990-ben tárták fel. Exhumálásuk óta kopjafák és kőemlékhely őrzi nevüket.

A kőhidai büntetés-végrehajtási intézetben napjainkban több ismert bűnöző töltötte büntetését: a sorozatgyilkos Magda Marinko itt kapott kedvet a festéshez, a Bene–Donászi bűnöző páros, akik több ember életét oltották ki, köztük egy rendőrét is, valamint több „hétköznapi” gyilkos, mint például a vérivó Raffael, egy fiatal tanárnő bestiális kivégzője, akitől még a rabtársai és a börtönőrök is iszonyodtak. De itt töltötte büntetését a korrupciós ügybe keveredett Csima Ferenc, a munkásőrség volt országos parancsnoka is, aki büntetéséből 10 napos eltávozást kapott, hogy 25. házassági évfordulóját a Royal szállóban nagy társasággal megünnepelhesse.

A fegyházról Kuntz Zoltán és Pantali Zoltán „Sopronkőhida, a legek börtöne” címmel könyvet írtak, amely a kívülállók számára is nagyon érdekes lehet.

Felhasznált szakirodalom:

  1. Kuntz - Pantali (2014): Sopronkőhida, a legek börtöne- Oriold és Társa Kiadó, Budapest
  2. Kotsis Tivadar (1940): Barlangok a tómalmi erdőben Soproni Szemle 1940/4.
  3. Csapody Tamás: A kisegyházakat betiltó rendelettől a rögtönítélő bíróság működéséig Jog, állam, politika 8. évf. 3. sz. (2016.)
  4. http://www.sopronikirandulas.hu/sopron/sopronkohidai_fegyhaz_es_borton.html
  5. https://www.ferto-hansag.hu/upload/document/247/f7_okoturizmus-1_l4cp.pdf
  6. http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos/kofejto.html



Széchenyi 2020